2. rész: A hecc

Sziasztok, Ügynökök és Kémnők!

Megérkeztem a következő résszel, amiben kicsit több szerepet kap az Angol, illetve megvillan az ő és Sophie között lévő kapcsolat. 

A visszajelzésnek mindig örülök!

Jó szórakozást!

Lyanna

Sophie rögvest munkához akart látni, gyűlölte ugyanis a felesleges tétovázást. Magába kellett bolondítania Bondot, kifürkészni minden titkát, a rabjává tenni, ahogy a nővére tette Le Chiffre-fel. A különbség csupán az volt, hogy Daisy szerette a férfit, míg Sophie ki akarta iktatni Bondot. Lényegtelen apróság. Mindenkinek be akarta bizonyítani ugyanis, hogy méltó Le Chiffre bizalmára. Meg akarta mutatni a világnak, hogy a törékeny, gyönyörű külső mögött veszedelmes belső rejtőzik.

A fiatal nő kecses, mégis sietős léptekkel igyekezett az ideiglenes főhadiszállásként használt raktárépülettől a szálloda felé. Bánta már, hogy az odafelé vezető úton elfogadta az anyósülést Mike autójában. De nagyon is élvezte Daisy személyi testőrének jelenlétét, jól szórakozott a mogorva férfi elduruzsolt bókjain, míg a hátsó ülésen a nővére és Le Chiffre egymásba fonódtak. Visszafelé azonban már közel sem volt olyan mulatságos a magas sarkakon tipegés.

Felbúgott mögötte egy autó, ő pedig gyorsabban kopogott csinos cipőjében, keze a combjához simult, hogy bármikor előránthassa a harisnyatartóként a bőréhez simuló, apró, de halálos pisztolyt. De csak Smith  volt az, lefékezett mellette vérvörös Mustangjával.

-          Elvihetlek? – villantott megnyerő mosolyt a nőre, szája sarkában gyújtatlan cigaretta fityegett.

Sophie már csak a hecc kedvéért is rá akarta vágni a nemet, szerette az ujja köré csavarni az Angolt, elhúzni az orra előtt a mézesmadzagot, aztán faképnél hagyni. De ezúttal érezte, hogy fáradt, méghozzá nagyon, mielőbb le akart feküdni, s haladéktalanul munkához látni. Bond a biztos információk szerint másnap érkezett Monte-Carlóba, és Sophie már a reptéren be akarta cserkészni. Bond ugyan nem a Királynő Hotelben készült megszállni, ahol Le Chiffre és emberei múlatták az időt, de Sophie nem törődött vele, végtelen pénzösszeg állt rendelkezésére. Már órákkal korábban lefoglalt egy szobát a Royal Hotelben, ahová másnapra Bondt várták.

Így hát a lány bólintott, majd beszállt Smith mellé a kocsiba. Megcsapta a férfi közel sem kellemetlen közelsége és erős, mégis finom illata. Hirtelen nemcsak a kimerültség miatt kezdett örülni annak, hogy beszállt az autóba.

-          Megtennéd? – vigyorgott ismét Smith, és a műszerfalon várakozó gyufásskatulya felé biccentett.

Sophie előrenyúlt, a gyufa sercenve lángra kapott, ő pedig közelebb hajolt, úgy gyújtotta meg Smith cigarettáját. Az ő dolga a csábítás volt, Smith-é a gyilkosság, de tudta, hogy nem engedi át ezt a nemes feladatot az Angolnak, hiába ez Le Chiffre parancsa. A férfi felé kínálta a cigarettát, Sophie pedig beleszívott. Rúzsa nyomot hagyott rajta. A dohányba dúsított marihuána ott lebegett a torkában, de tudta, hogy ennyi még nem árt meg neki.

-          Nem kéne túl sokat füvezned az akció előtt – mondta vigyorogva az Angolnak.

Smith hanyagul vállat vont, majd Sophie szemébe mélyedve közelebb hajolt. Az illata elnyomta a fű szagát.

-          Én mindenhogy hatékony vagyok. Ha akarod, ki is próbálhatsz – duruzsolta vészesen közel hozzá.

Sophie az ajkán érezte az Angolét, és mohón viszonozta a csókot, a nyelve egy pillanatra összeölelkezett a férfiével, ujjai beletúrtak a sötétszőke hajba. Hirtelen húzódott el, hangja ismét pimasz és kissé nemtörődöm volt.

-          Most menjünk. Én nem akarom elcseszni.

Smith elvigyorodott, úgy tűnt, a szenvedélyes csók egyelőre kielégítette. Elindult, pillanatokon belül már a fényárban úszó utcákon haladtak. Csendben ültek egymás mellett. Smith alig állt meg a szálloda előtt, Sophie máris kipattant, elsiklott a fiatalember mellett, aki a vendégek autóit a parkolóba vitte, majd elvegyült a népszerű hotel előcsarnokában hemzsegő embertömegben. Smith bosszúsan nézett utána, szívesen kért volna még egy jó éjt-csókot.

A lány aggályosan készülődött, hajat mosott, manikűrözött, minden felesleges szőrszálat eltávolított makulátlan bőréről, majd rózsaszín, combig érő hálóingében bevetette magát a hatalmas baldachinos ágyba. Alvómaszkot igazított a szemére, és hamarosan mély álomba merült. Profiként nem kellett az izgatott álmoktól tartania. Nem volt oka az aggodalomra.

Néhány szobával arrébb Smith sem idegeskedett, a fű és a legurított whiskey megnyugtatta. Ám mielőtt lefeküdt, örömet kellett szereznie magának, ha már a hamvas kis Sophie nem tette meg neki ezt a szívességet. A zuhanyban, a jótékonyan zubogó forró víz alatt könnyített magán, miközben elképzelte, hogyan teszi magáévá a kis kémnőt, akivel együtt kell dolgoznia.

Miután végzett, nem vesződött hajszárítással vagy tisztességes törölközéssel, csak magára kapta a hotel fürdőszobájában hagyott, puha köntöst, majd mezítláb slattyogott a lifthez, hogy a tetőtérben található, legpazarabb lakosztályba vitesse magát. Nem akart mást, mint bosszantani egy kicsit Le Chiffre-et lefekvés előtt, bár megfordult a fejében, hogy egyszerűbb lenne lepuffantani a csinos kis macája szeme láttára. De az túl könnyű lett volna, Smith pedig szerette a bonyolultabb utakat.

Bedörömbölt, és vigyorogva hallgatta a szobából kiszűrődő, bosszús hangokat. Meg sem lepődött, amiért Le Chiffre sebtében magára rángatott alsónadrágban és ideges arccal nyitott ajtót.

-          Mit akarsz? – förmedt rá a főnöke.

Smith kiélvezte a pillanatot. Nem nagyon kellett megjátszania, hogy be van tépve. A következő pillanatban megjelent Le Chiffre mögött Daisy, feltehetően a férfi drága ingébe burkolózva, a ruhadarab éppen hogy fedte formás hátsóját. Smith nem legeltette a szemét, elvégre Daisy húgát akarta megkaparintani, nem vette volna ki túl jól magát, ha a nővért is bámulja. Különben is, nem akarta véres, üres szemgödrökkel végezni egy sikátorban. Úgyhogy nehezen bár, de nem pásztázta végig a formás virgácsokat.

A nő Le Chiffre-hez bújt, a férfi pedig magához karolta, egy pillanatra egészen gyengéddé szelídült az arca, ám mikor Smith-ra nézett, ismét tombolt.

-          Ó, ezer bocs, főnök, rossz emelet! – heherészett az Angol.

Le Chiffre ép, jobb szeme szikrákat szórt, a tejfehér bal pedig fenyegetően meredt Smith-ra. A következő pillanatban a szemközti falnak nyomva találta magát, Le Chiffre erős marka a nyakát szorította. Smith eszelősen vihogott, az adrenalin ellenére ugyanúgy be volt tépve, úgyhogy remekül mulatott. Daisy már megszokhatta a hasonló jeleneteket, ugyanis nem sikoltozott, hanem az ajtófélfának dőlt, majd cigarettára gyújtott, fittyet hányva a dohányzást tiltó táblára, úgy nézte a nem várt performanszot.

-          Takarodj innen! – sziszegett Le Chiffre.

Undorral eleresztette az Angolt, aki a földre csúszott a fal mentén még mindig vihogva, közben a nyakát dörzsölgette. Le Chiffre megvető fintorral fordult el tőle, Daisy pedig olyan féltő gonddal simította meg királya karját, mintha őt fojtogatták volna. Bekísérte urát a lakosztályba, majd becsapta maga mögött az ajtót.

Smith addig hevert a földön, míg meg nem bizonyosodott róla, hogy Le Chiffre és a királynője folytatják, amit korábban elkezdtek. Akkor még mindig vigyorogva feltápászkodott, és visszatántorgott a szobájába. A küszöbön ledobta a köntöst, majd ahogy volt, bezuhant az ágyba, és mély álomba merült.