1. rész: A terv

Sziasztok, Ügynökök és Kémnők!

Meghoztam az első részt, amiben megismerhetitek a legfőbb szereplőket. Amolyan in medias res kezdés, remélem, elnyeri a tetszéseteket!

Ha tetszik a történet, örömmel venném, ha néhány mondatban véleményeznétek, ha pedig fel is iratkoztok, akkor repesni fogok a boldogságtól. :)

Jó szórakozást!

Lyanna

Le Chiffre egy vörös zsetont forgatott az ujjai között, másik kezét pedig az ölében ülő nő combján nyugtatta. Királyként terpeszkedett puha karosszékében, a királynője pedig füstöt fújt vörösre rúzsozott ajkai közül a mennyezet felé, amint a szipkáját szívogatta. Tökéletes körmű ujjaival lassan cirógatta Le Chiffre szabad kezét.

Le Chiffre királynak is érezte magát, talpnyalói is rettegték, lesték minden kívánságát, ráadásul élete asszonya törleszkedett az ölében. Csak egyetlen ember akadályozhatta meg nagyszabású terveit... James Bond. Ám a terve készen állt, elhatározta, hogy még azelőtt csap le a kémre, mielőtt az találhatna rá. Ki akarta élvezni az ügynök megsemmisítését, látni kívánta a szenvedését, majd a halálát. Ki akarta szipolyozni Bondot, az őrületig fokozni a fájdalmait, és csak az utolsó, halálos csapást akarta saját maga rámérni. Azt akarta, hogy a férfi az utolsó percig még csak ne is sejtse, ki tör az életére. Látni akarta a rettegést az ügynök szemében, amikor rájön, ki áll a kínzatása mögött.

A legutolsó találkozása Bonddal kis híján az életébe került, ezt pedig nem bocsátotta meg egykönnyen. A bosszú kitöltötte mindennapjait, és nem szándékozott leállni, míg Bond meg nem hal, lehetőleg kínok között könyörögve nyomorult életéért.

-          Bondnak meg kell halnia. Minél előbb. Nem állhat még egyszer az utamba – szólalt meg Le Chiffre mély, európai akcentussal zengő hangján.

A füstös, ízléses tárgyakkal telezsúfolt szobában, ami inkább illett palotához, mint raktárhoz, többen ültek, ám mindenki tudta, kinek szól a parancs, főnöküknek nem kellett külön kiemelnie. Tim Smith, másnéven az Angol bólintott a dohányfüstben, amit ő maga fújt.

Le Chiffre maga akarta a végső csapást mérni Bondra, egyszersmind fel akarta áldozni az Angolt. Tudta, hogy Smith a helyére pályázik. Azt is sejtette, hogy az Angol elbukik a feladat végrehajtása közben, mert nem elég jó ahhoz, hogy végezzen egy olyan képzett kémmel, mint Bond. Elpusztíthatta tehát az Angolt, majd végső csapást mérhetett a brit ügynökre. Le Chiffre elégedetten megszorította az ölében doromboló Daisy neccharisnyába bújtatott combját. Máris felgerjesztette a gondolat, hogy egy csapásra kiiktathat két ellenfelet. Ráadásul először az őrületig akarta kínozni az Angolt, amihez meg is találta a tökéletes eszközt.

-          Társat is kapsz a küldetéshez – mondta a vezér, már-már lágyan mosolyogva.

Intésére színrelépett a tökéletes eszköz, egy másik csinibaba. A szobában ülő, kigyúrt talpnyalók mormogva összesúgtak. Sophie tapasztalt kémnő volt, Le Chiffre kiváló embere. Mióta lelőtt valakit, mert azzal vádolta, hogy csak azért lehet ilyen előkelő pozícióban, mert Daisy, a nővére Le Chiffre királynője, senki nem mert hasonlót még csak gondolni sem.

A fiatal nő derekáig hullámzó aranyhaja megcsillant fekete miniruháján, igéző zöld  szemét cicás tusvonal emelte ki. Vörösre lakkozott, hosszú körmökkel ékeskedő kezét csábító csípőjére vágta, a másikban szipkát tartott. Láthatóan élvezte az őt vetkőztető pillantásokat.

Le Chiffre elégedetten figyelte Smith látható gerjedelmét. Tudta, hogy leendő sógornője tökéletes munkát végez majd – mind az Angollal, mind Bonddal kapcsolatban. Hiszen nincs annál könnyebb, mint ostobává tenni egy vágyaitól állattá silányult férfit.

Az Angol pajzán lassúsággal megnyalta a száját. Már régóta fente a fogát Sophie-ra, de Le Chiffre közölte vele: Daisy húga tabu. A számára legalábbis. Smith pedig ellenállt, bár nehezen, és a tiltás csak még jobban korbácsolta a vágyait. Ezúttal azonban nem akarta visszafogni magát. Már nem maradt veszítenivalója, éppen a főnöke ellen készült támadni, így a lányt elcsábítani már igazán semmiségnek tűnt. Remélte, hogy a közös küldetés lecsusszantja a csipkés bugyit Sophie-ról. Már látta magát Le Chiffre bordó bőr karosszékében, az ölében a doromboló Sophie-val, körülötte a talpnyalók seregével. Le kellett győznie Bondot. Aztán meg kellett semmisítenie Le Chiffre-t, hogy többé senki ne szabhassa meg, ki tabu számára és ki nem.

Ám még nem jött el a cselekvés ideje. Túl sokat várt, és a végső csapást tökéletesen akarta kivitelezni. Főnöke türelmetlen intésére kivonult hát a többiekkel együtt a szobából. Pimaszul kihasználta Sophie közelségét, és a nő derekára fonta a karját. Sophie lesajnáló grimasszal nézett rá, de nem siklott ki a szorításból. Mintha koncot dobott volna az éhes kutyának. De az Angol nem bánta. Szívesen lett volna Sophie ölebe.

Le Chiffre csak akkor engedte mindig egyenesen tartott hátát kissé meggörnyedni, amikor az emberei végre távoztak. Azonnal vetkőztetni kezdte az ő európai királynőjét, amint mindenki kitette a lábát a szobából, nem tudott ellenállni. A közeledő győzelem íze felkorbácsolta a vágyait, Daisy pedig mindent megígért neki, miközben egymásba olvadtak a trónushoz hasonlatos karosszékben. Daisy ígéreteitől végképp elhitte, hogy Bond legyőzése közel van.