3. rész: A találkozás

Sziasztok, Ügynökök és Kémnők!

Halad tovább Sophie és Bond sztorija, ebben a részben megtörténik az első találkozás. 

Nagyon boldoggá tennétek egy kis visszajelzéssel, úgyhogy ha tetszik a történet, kérlek, írjatok kommentet! 

Jó olvasást!

Lyanna

Másnap délelőtt tíz órakor Sophie a pihentető alvást követően egészen új nőként várakozott a reptéren. Szűk farmerbe bújtatta csinos lábait, mélyen dekoltált, fekete pólót húzott, hajába napszemüveget tűzött. Leheletnyi sminkjétől kissé fiatalabbnak tűnt zsenge koránál is. De többször is tesztelte már a kislányos báj hatását, és sosem kellett csalódnia.

Egy kisebb bőröndbe ötletszerűen dobált néhány holmit még a szállodában – mégsem ácsoroghatott táska nélkül, a terve szerint különben is utazó nő volt. A reptéren ácsorgott hát a piros bőrönddel, a tömeget figyelte árgus szemmel, várva, hogy Bond felbukkanjon az emberáradatban.

Tudta, hogy amit kigondolt, túlontúl egyszerű, mégis ezért volt benne biztos, hogy beválik. A nővére is mindig arra tanította, hogy ne bonyolítsa túl az efféle ötleteket, mert könnyedén sülhet el rosszul egy túlságosan rafinált terv, amelybe az ember lánya maga is belezavarodik. Így hát a lehető legkézenfekvőbb ötletéhez nyúlt. Arra a tényre épített, hogy a férfiak szeretnek a megmentő szerepében tetszelegni, az egójuk az egekig szárnyal, ha szegény, ártatlan, bajba jutott lányokon segíthetnek. A fiatal nő alig várta, hogy a gyakorlatban is bizonyítsa a tény igazát.

Bond pontosan érkezett a megfelelő terminál felől. Fekete utazótáska volt nála, szabad kezével a telefonját tartva a füléhez. Sophie akcióba lépett: úgy tett, mintha sietne, méghozzá figyelmetlenül, aggódva, így belerohant a férfibe, leverve a kezéből a készüléket, amit a lány még a levegőben elkapott.

-          Elnézést, bocsánat, azt sem tudom, hol áll a fejem! – nevetett zavartan, miközben hosszú pilláit rebegtette Bond felé, és nyújtotta a telefont.

Kissé megrendült, bár kívülről ebből mi sem látszott. James Bondról nem egy felvételt látott már, mégsem hitte, hogy ennyire jóképű szemtől szemben. Borostája őszes volt, az állán szakállá hagyta serkenni, sötét haja fehér, feltűrt ujjú ingének vállát seperte. Kékes szeme a nő arcát fürkészte, és Sophie érezte finom, tiszta illatát is, ami igencsak mély benyomást tett rá. Hirtelen úgy érezte, hogy egy csepp nehézséget sem okoz majd elcsábítani Bondot. Sőt, alig várta, hogy már ne legyen közöttük ennyi ruha és körülöttük ennyi ember.

-          Semmi baj – szólalt meg végül mély hangján a férfi. – Kiválók a reflexei.

-          Köszönöm – túrt zavartan a hajába Sophie –, szörnyen zavarban vagyok, amiért kellemetlenséget okoztam – pillogott bűnbánóan Bond szemébe. 

Nemcsak a reflexei voltak kiválók, hanem a színésznői képességei is. Daisy minden trükkre kitanította, és ő remek diáknak bizonyult. Ahogy illatos haja meglebbent, látta, hogy a titkosügynök ádámcsutkája fel-le mozdul. Ahogyan azt is kiszúrta, hogy Bond szeme önkéntelenül a kívánatos dekoltázsára rebben.

-          Tudja, nem érkezett meg, akit vártam. Elérni sem tudom, bizonyára lekéste a gépét. És most nem tudom, mit csináljak. A Royal Hotelbe pedig mégiscsak kellemetlen egyedül érkezni – nevetett a lány, be

-          Én is oda tartok. Mehetnénk együtt. Akkor nem kell magányosan érkeznie – ajánlotta fel Bond pimasz félmosoly kíséretében, láthatóan nagyon is élvezve az évődést.

Sophie hálásan bólintott. Ujjongott. Nem hitte, hogy ennyire könnyű lesz majd az első lépések megtétele. Határozottan ellenezte a kizárólag külső adottságokkal szerzett előnyöket és érvényesülést, azonban rá kellett jönnie, hogy néha bizony ez az egyetlen fegyvere egy csinos nőnek. Bond leplezetlenül elismerő pillantásai pedig legyezgették a hiúságát. A férfi úriember módjára viselkedett, de nem rejtette véka alá a vonzalmát és az érdeklődését, de nem is csak Sophie melléhez beszélt, mint például az Angol tette volna. Ez pedig tetszett a lánynak.

A kölcsönös bemutatkozás és az összetegeződés hamar megtörtént, miközben átvágtak a zsúfolt repülőtéren. Bond elvette Sophie táskáját is, újabb jó pontot szerezve a lánynál. Az ügynök a reptér hatalmas parkolójában egy puccos, fekete Jaguárhoz vezette új ismerősét – mint mondta, ezt utalták ki számára. Betette a csomagjaikat a közel sem praktikus méretű csomagtartóba, majd besegítette a nőt az anyósülésre. Sophie egy pillanattal tovább nézett a szemébe, mint szükséges volt, és ismét láthatta Bond ádámcsutkájának mozgását, amint nyelt egyet. Elégedetten vigyorgott, ám amikor Bond beszállt, angyalian hálás mosolyra váltott.

-          Igazán nagyon köszönöm, James! Ritka a hozzád hasonló úriember – hálálkodott Sophie, könnyed mozdulattal megérintve Bond felkarját.

-          Egy ilyen gyönyörű hölgyért bármit. Mehetünk? – mosolygott a férfi, mire Sophie bólintott, az autó pedig kilőtt a parkolóból.

Smith ekkor fékezett le a reptér jókora parkolójában. Átkozta magát, amiért elaludt. Úgy tervezte, hogy már itt lekapcsolja Bondot, megdolgozza kicsit, vagy akár néhány napon át is, nem kellett sietnie, majd megöli. Ehhez képest nyúzottan és kócos hajjal, rettentő szájízzel ébredt a kijelölt időpont után egy órával. Vadul káromkodva, a sebességkorlátozást jócskán túllépve száguldott, mégis elkésett. Még láthatta, amint egy hivalkodó Jaguár elhajt a parkolóból. A fejét merte volna tenni arra, hogy Bond ül benne, méghozzá Sophie-val.

A fiatal nő eközben kellemes csevegéssel töltötte az időt a kocsiban. Bond lenyűgöző sármja mellé humor és intelligencia társult. Sophie hálás volt leendő sógorának ezért a feladatért, bár a világért sem ismerte volna be mások előtt, hogy jól érzi magát.

A Royal Hotel előbb Bond a szálloda előtt strázsáló, bordó zakót viselő fiúnak adta a kocsikulcsát, majd Sophie bőröndjét is cipelve indult befelé.

-          Mindent köszönök, Mr. Bond. James – mosolygott elbűvölően Sophie.

-          Meghívhatom az elveszett hölgyet egy italra? – kérdezte Bond.

-          Ó, az igazán remek volna, de nem akarom tovább rabolni az idődet – sütötte le a szemét Sophie, majd hosszú pillái alól fellesett, éppen úgy, ahogyan a nővérétől tanulta.

-          Szeretném ilyen kellemes társaságban eltölteni a napomat – mondta Bond.

-          Ebben az esetben rendben van. Köszönöm – mosolygott a lány.

Fel sem mentek a szobába, hanem átvonultak a hotel puccos bárjába. A pultnál ültek le. A korai óra ellenére Bond vodka martinit kért, és ez tetszett Sophie-nak. Sótlan és unalmas titkosügynökre számított. A valóságban azonban délelőtt volt, és ő kuncogva kortyolgatta a kellemesen hűvös alkoholt.

Mindazonáltal tudta azt is, hogy nem maradhat soká, húznia kell egy kicsit Bondot, nem adhatja magát túl könnyen. Miután elfogyott a vodka martini, megköszönte a társaságot. Bond felpattant, hogy felkísérje, Sophie pedig nagy kegyesen elfogadta.

A liftből kiszállva derült ki, hogy a szobájuk éppen egymással szemben van. Természetesen ezt nem lehetett a véletlen számlájára írni. Sophie Le Chiffre informátorának segítségével megtudta, melyik szobában készült megszállni Bond, majd némi kenőpénz és kidobott dekoltázs fejében a szemben lévő szobát kérte. Mindez Le Chiffre parancsára történt, aki azt akarta, hogy Bond nemcsak halott legyen, de megalázott is, hiszen ha a terv jól halad, akkor a férfi észre sem veszi, hogy behálózták és játszottak vele.

-          Hm, micsoda szerencsés véletlen – vigyorgott Bond, Sophie pedig álzavartan bújt hajának függönye mögé.

Gyorsan besurrant a szobába, ahol már aznap reggel berendezkedett, holmijának nagyrészét áthozta ide. Csak a csukott ajtó mögött engedte meg magának a felszabadult vigyort. Minden a tervek szerint haladt, és ez büszkeséggel töltötte el.